ojpikant

Ez a jó, három évtizedes salátaőrület nem tágít, nem semmisül meg, pedig gyakorlatilag pótcselekvés, amellett, hogy egészségtelen, Salátát enni annyi, mint nem enni semmi jót, ha van pár kivétel, mint ez is, csak erősíti a szabályt.

Van egy alaptétel, miszerint az életben a leghosszabb ideig élvezhető “orgazmusok” száma kettő, az evés az egyik. Rendszeresen silányat enni pedig annyi, mint potenciálisan legjobb szexpartnereinket átengedni másoknak.

Ott van előtted a metrón, buszon, bárhol 20 nő, vagy férfi. Melyikükkel nem kefélnél? No, az mind a tied. Nagyjából ezzel a módszerrel döntenek a salátaevés mellett is fogyasztói.

A súlyfélelmek és egyéb zavaros szempontok csak látszatérvek, ma már inkább trendi zabálni a zöldséget, mint szembesülni a ténnyel, hogy ehetetlen. Ötvenöt kiló alatt bármely 20 év feletti nő beteg, aki meg ötven kiló sincs,  az harmadik hetébe lépett eltökélt éhségsztrájkoló, esetleg már nincs is. Ha mégis élne, és szexre éhes, csak a fakírok bírják elviselni amúgy is gyér aktusközi aktivitásuk kiálló csontjaikkal okozott fájdalomsorozatát.

Szóval, a szalonnasaláta.

Bármely zöld színű és salátának hívható valami jó kiindulásnak. A lényeg úgysem ez, hanem a szalonna minősége. Jó szalonnát vékony ember képtelen venni, ezért megkérünk valakit, akiről látszik, hogy ért hozzá, vegyen nekünk, vagy megkérdezzük az eladót, melyik a két legjobb szalonnája, majd a maradékból választunk úgy 20-30 dekát, esetleg lemegyünk falura és direkt a “parisztokratáktól” veszünk, de akkor már egy táblát.

Az egyetlen ehető változatnál apróra vágjuk a szalonnát. Igen, szörnyű, zsíros lesz a pici kezünk. Védekezünk belátásunk szerint. Friss karéj kenyér, lila hagyma is kerül elénk. /A salátafélét kicsit messzebb helyezzük el, ne zavarjon./Élvezettel szalonnázunk. Őrmesterek, hadnagyok, ezredesek csúsznak le szép sorjában nyelőcsövünkön, iközben ízorgia rángatja habtestünket. Dresszingnek kis- és nagyfröccs közül választhatunk, így egymás után. Szinte vonaglunk a gyönyörtől, annyira jó. Ha már nem bírunk tovább élvezkedni, a salátáért nyúlunk, és nagyobb leveleivel, darabjaival alaposan megtöröljük kezünket, szánkat, esetleg nyakunkat, tarkónkat is. Akkor járunk el helyesen, ha a maradék zödfélét apróbb-nagyobb böffentések kíséretében kihajózzuk a szemetesbe.

És ezek után nem indulunk a wc felé, mutatóujjunkat a torkunk felé elindítva!  UGYE?

Tényt akarok.!

Háborús fegyverest, szörnyűség minden est,

evidens bizonyost, megtörtént, hamarost,

legyen friss, legyen kész, álljon meg józan ész,

igazat, valódit, tudjuk meg a módit.

Konkrétsok forintot.

Anyám csak bólintott.

Fényt akarok!

Ezerszín világot. felhőket kirágót,

sarkit és északit – sötét csak szétszakít,

örökké sugárzót, nedves fát bepárzót,

halványan derengőt, tárgyak közt kerengőt,

talmit és városit, budafok-hárosit.

Áramdíj forintot.

Anyám csak bólintott.

Kéjt akarok!

Izgató nőformát, gömbölyded amforát,

viharost, viagrást, félni a nagy ugrást,

húsmámor perceket, perverzes hecceket,

partyszex hadd jöjjön, fegyverem jól lőjön,

drogot és alkoholt – bármely vád csak koholt.

Orgazmus forintot.

Anyám csak bólintott.

Bért akarok!

Munkától derűset, nyáron is jó hűset,

aranyos díjazóst, hamar nyugdíjazóst,

multiszép főnököt, én okos, ő lökött,

irodát, gépasztalt,  -utállak ó aszfalt!

havi túl-élhetőst, jövőt nem félhetőst.

Gömbölysok forintot.

Anyám csak bólintott.

Vért akarok!

Csorgót és csöpögőt, alkarból fröcsögőt,

elnökét, ülnökét, operált köldökét,

latint és kínait, palesztint, sínait,

tengernyit, áradót, alvadót, száradót,

hiába adottat, vámpírtól kapottat.

Véremért forintot!

Apám is bólintott. S jól fejbe kólintott.

Írországba mennék

jó sok Guinesst vennék,

Haggist sosem ennék

mivel nem skót lennék.

Hajózva a Shannonon

kezem keresztbe fonom,

zsebemben telefonom

kikapcsolva. De finom!

Hat nap itt az ÉLET.

Munka? Végítélet.

Szerelem újra éledt,

barátság letteké lett.

Megírtam az életrajzom,

tetszik nagyon, szinte rajzom,

átírta az élet rajzom,

Más lett az ön-életrajzom.

Amióta kihúztak a terasz napos végébe,

nem hiszem, hogy bekerülök madzagnak a tévébe.

Naponta két-háromszor is alaposan megraknak.

Úgy esik ez rosszul nekem, mint lovak az abraknak.

Mindenféle időszeszély állandóan megvisel,

attól félek, hogy emiatt tüdőbaj vagy rák visz el.

Láttam néhány sorstársamat fájdalmasan meghalni,

haláluk rút, formai volt, és konkrétan tartalmi.

Megtépték és megszaggatták szélbűnözők rostjaik,

úgy szenvedtek, mint a széttört, s letaposott ostya itt.

Derűs napszakok is jönnek zord életem részeként,

néha kapok simogatást a megszáradt részekért.

Hogyha rosszul viselkedem, gyakran megcsipeszelnek,

Olyan, mint ha falon borsót vízszintesen reszelnek.

Éjszakánként azt álmodom, hogy fénylek, s világítok,

de reggelre rádöbbenek, én csak mindig szárítok.

– Apa éhes! – szólt Ilonka anyjának, ki a szalonka

tisztítását végzi éppen. Húst, azt nem kér semmiképpen,

és még hurkát sem, a májast. – Esetleg a déli hájast? –

kérdi anyja tündér lányát,de már csípné meg a kányát!,

mert gyermeke határozott,  Lonci kész rendelést hozott.

– Egysejtűt kér az apukám, olyat mit tegnap itt Budán

kirakatban vett ő észre, s mára tért csak ettől észre.

Megkívánta azon nyomban, emléke is vigalomban

találta őt. Éhségszomj lett. Minden vágya egy jó omlett.

– Máris meglesz! – szólt az anya, hol is van itt egy jó tanya,

ahol szép, friss tojást mérnek, érte sokat mégsem kérnek?

Azzal a kabátérr szaladt. – Heuréka! hiszen maradt

tegnap délről még vagy három – kap fejéhez, s mindenáron,

eltökélten hozza őket, csillapítsuk a bendőket.

Tojást üt fel, zsírt melegít,  édes drága lánya segít.

kavargatja, kevergeti. A szívét is melengeti

Ilonkának mozdulatja porcikáit mind áthatja.

– Kész lett a mű! – tálalhatunk? Dicséretet vállalhatunk.

– Mi a csuda, ez az omlett? – kérdi apa, hisz ez rom lett!

Még a szemét is bántotta. – Nem omlett ez, rántotta!

Így történt, hogy aznap este apa csak a sört kereste

társaságnak étel helyett. Nappaliban talált helyet,

lent aludt el éjszakára. – Elbúcsúzom én is mára –

Fent a lánya, felesége. Össze “omlett” elesége .

Palócleves

Ne ugorjunk be a piacon kapható különböző tartósított palócnak, mert például az ecetes palóc hiába van jó áron a savanyúsoknál, a savanyításnál elveszti eredeti ízanyaga nagy részét. Ugyanígy tökéletlen a magozott palócbefőtt, többnyire túlfőzik.

Igen, menjünk megint az erdőbe.

A valódi friss palócot többnyire palócfáról szedhetjük, ha lehet, fürtjeivel együtt szüreteljük. A palócfát könnyen megismerjük leveléről, pont olyan, mint a vadócfáé, vagy a gombócfáé, „C” alakú, viszont bajsza van. Egy levesre valóhoz úgy 10-12 fürtre lesz szükségünk, ahogy leszedtük, fussunk gyorsan, mert ezeket a palócligeteket erősen őrzik.

Óvatosabbak a piaci palócvizsgálóban bevizsgáltathatják felhasználás előtt, mivel az öregebbje mérgező lehet a sok csibuk miatt.

Hazaérvén a palócot három részre bontjuk, fej, tor, potroh ,  –  gyengébbek kedvéért krumpli, zöldbab, marhahús  –  de  ez már egy szakmailag túlhaladott változat.

A jó palóc hamar megfő, 20-25 perc elég neki.  Külön-külön főzzük a három részét, mert a végén úgyis összeöntjük. Feltétlenül tegyünk bele tárkonyt, borsikafüvet és szagosbükkönyt, – nekem is így mondták, de rossz ötlet. Ha megfőtt, célszerű behabarni valamivel. A tegnap kitört széklábtól a bal felső kettes fogunkig megteszi bármi, csak ne felejtsük a levesben. Abba valami ízt kellene varázsolnunk, mert önmagában a palóc nem igazán kulináris élvezet. Sózzuk, borsozzuk, imádkozunk érte. Ateisták bármilyen, egy percnél hosszabb káromkodással helyettesíthetik a fohászt, a végeredményt ez úgysem befolyásolja.

Akkor van kész, ha kéri a pipáját és távozik.

Jó étvágyat hozzá és neki!  

Nyúl vadasan?

A nyúl vadasan nehéz feladat. 35 éves kor alatt mindenképpen frissen fogott nyúlban gondolkozzunk, ezért elkészítési ideje kb. 10 nap. A lényeg, hogy két hétvége essen bele, mert a nyulat el kell kapni valahogy, és ez időigényes.

A nyúl vadászata igazi kihívás. Kihívni ugye nem lehet a nyulat az erdőből, ezért feltétlenül némi praktikára lesz szükségünk. A „Csigabiga gyere ki” ovis rigmus nem jó, mivel nyúlra megyünk,  a „Volt egyszer egy Mehemed” sem, mert abban meg tehén van, tehát marhaság. Természetesen a „Hová mész te kis nyulacska?” nóta lesz az igazi, csak az „erdőbe” helyett a „bendőmbe” szót használjuk. Ettől a nyúl jól megijed, és ha az ellenkező oldalára állunk, mint ahova egyébként állnánk, egyenesen belénk szalad, pont az előre odakészített kosarunkba. Máris vihetjük haza.

A frissen fogott, otthon érkeztetett nyulat először egy fél Xanax-szal lenyugtatjuk, majd rendesen kupán vágjuk, megnyúzzuk, zsigereljük. /Ha nem tudunk nyúzni, zsigerelni, akkor kupán sem kell vágni, még az erdőben zsigerből elengedjük azzal, hogy küldjön maga helyett egy konyhakészet, vagyis ismerje el, hogy alul maradt. Név, cím, telefonszám kell majd neki, és hát ez is időbe kerül…/

Egyszerűen főzünk. Alapszabály, hogy rossz étel nincs, csak még nem ismerjük a nevét! Főzés közben mindig kell igyunk valami alkoholt, mert az trenírozza ízlelőbimbóinkat. Ha környezetünkből ezt bárki is nehezményezi, zavarjuk ki a konyhából, és nevezzük outsidernek, esetleg a „Vilma takarodj kifelé végre!” szófordulatot is használhatjuk. Mindegy hogy hívják, erre garantáltan hallgatni fog, amúgy meg ő is éhes.

A nyulat forró vízbe tesszük, közben kérdezgetjük tőle a nyúlfogós dalból, hogy „tu tálib-e?”, azaz még bevallhatja, ha látott két tálibot az erdőben. A „málib-e?” visszakérdezésre nyugodtan sértődjünk meg végleg, és főzzük tovább a rohadt kis terroristát. Ha jól megpuhult, leöntjük róla a vizet, – az fontos, hogy legyen még rajta víz, különben égetett nyulat kapunk vadasan? –  majd hagyjuk hűlni. Amíg hűl, lemegyünk bármelyik multihoz, és megvesszük fagyasztva a vadas mártást és a zsemlegombócot. Itt a 35 év felettiek is bekapcsolódhatnak, nekik döglött nyulat is kell venniük, ezért ugyanúgy 10 napba telik az elkészítés számukra is. Visszamegyünk, a fagyasztott termékeket a főtt nyúlra halmozzuk és újabb párolásba kezdünk. Bármivel, ismétlem bármivel fűszerezhetjük, a lényeg, hogy sokféle legyen, és egyetlen alapízt se lehessen kiérezni az ételből. Dél-Amerikában például igen kedvelt a csokoládés vadas nyúl, jó a csokit általában utána eszik. Másnap.

Fél óra főzés után kész van. Megkóstoljuk.

Kizártnak tartom, hogy ehető legyen. Nem is lehet az.

Mert a nyúl csak rántva jó, pajtikáim!