Palócleves
Ne ugorjunk be a piacon kapható különböző tartósított palócnak, mert például az ecetes palóc hiába van jó áron a savanyúsoknál, a savanyításnál elveszti eredeti ízanyaga nagy részét. Ugyanígy tökéletlen a magozott palócbefőtt, többnyire túlfőzik.
Igen, menjünk megint az erdőbe.
A valódi friss palócot többnyire palócfáról szedhetjük, ha lehet, fürtjeivel együtt szüreteljük. A palócfát könnyen megismerjük leveléről, pont olyan, mint a vadócfáé, vagy a gombócfáé, „C” alakú, viszont bajsza van. Egy levesre valóhoz úgy 10-12 fürtre lesz szükségünk, ahogy leszedtük, fussunk gyorsan, mert ezeket a palócligeteket erősen őrzik.
Óvatosabbak a piaci palócvizsgálóban bevizsgáltathatják felhasználás előtt, mivel az öregebbje mérgező lehet a sok csibuk miatt.
Hazaérvén a palócot három részre bontjuk, fej, tor, potroh , – gyengébbek kedvéért krumpli, zöldbab, marhahús – de ez már egy szakmailag túlhaladott változat.
A jó palóc hamar megfő, 20-25 perc elég neki. Külön-külön főzzük a három részét, mert a végén úgyis összeöntjük. Feltétlenül tegyünk bele tárkonyt, borsikafüvet és szagosbükkönyt, – nekem is így mondták, de rossz ötlet. Ha megfőtt, célszerű behabarni valamivel. A tegnap kitört széklábtól a bal felső kettes fogunkig megteszi bármi, csak ne felejtsük a levesben. Abba valami ízt kellene varázsolnunk, mert önmagában a palóc nem igazán kulináris élvezet. Sózzuk, borsozzuk, imádkozunk érte. Ateisták bármilyen, egy percnél hosszabb káromkodással helyettesíthetik a fohászt, a végeredményt ez úgysem befolyásolja.
Akkor van kész, ha kéri a pipáját és távozik.
Jó étvágyat hozzá és neki!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: