HUNtesz Corporation
A System a lényeg! A FOLYAMAT!
Azonnal leszopom magamat,
ha ezt az egyet meg nem érted.
Felvételed ERRE kérted.
Mobilom fülemre nőve,
mintha csak be lennék lőve,
ide-oda cikázgatok,
talpasokkal cicázgatok.
Én vagyok a legfontosabb,
legnagyobb és legokosabb,
mindenre jól kiképeztek,
jobbról-balról fényképeztek.
Agysejtjeim jól átmosták
mind a hármat gépek fosták
ilyen zombi áltrendire
most sincs időm már semmire,
csak még három értekezlet
– hülye „beók” megérkeztek –
Mik is a legfontosabbak?
Tiszta háttér, fényes ablak,
aztán még a „nyílegyenes”
szar az áru, a kép vegyes,
Keveredik rossz a rosszal.
De mi győztünk! Épp orrhosszal…
Jaj, de édes, mily izgató
Én vagyok az igazgató!
Zsúrpubinak, hogyha hívnak,
mit sem számít, úgyis szívnak!
A rendszer kész, nem enged,
Nap nap után tartsd a segged
készenlétben, jó irányba
garantáltan nemcsak hátba,
valagadba rúgnak mindig
mindegy miért. – Ez itt fingik,
ez nem mosolyog rám újra,
ez nem köszön, rohadt kurva.
Jót csináltál? A te bajod,
elismerést, ha akarod
sem kapsz majd soha érte
Te kis balfék, nem megérte?
Helyette száz új feladat,
ja, és rögtön, egy perc alatt.
Egyszerűen rosszul működsz,
tévúton jársz sárga fű közt,
mi már nem lesz soha zöldebb.
A Föld sem lehet még „földebb”.
Igen vágysz a nem is leszre,
igát húzol, jó degeszre
tömött bankodnak a kártyája,
hétig sem tart, míg szemed hártyája
lehull a valós laposra.
Naponta „sárgállik” a posta.
Folyamatos félemlítés
sakkban tartás, felemlítés.
-Nem így a jó! Ja, és így sem!
Úgy gondoltam! De nem, mégsem!
Miért nem tudod megcsinálni,
Gondolatom kitalálni?
Hülye vagy!, de ne kimondva,
külsőd zilált, ruhád ronda,
állandóan megfelelnél,
száz parancsot áttelelnél.
Menekülnél innen folyvást
keresnél egy tisztább forrást,
ahol friss, jó „vizet” mérnek,
tripla árat mégsem kérnek
erejéért a munkádnak.
Á, dehogy, csak pofád nagy!
Nincs jó végszó, pozitív hang
az már frankó, ha a szívhang
nem hagy ki oly sokszor nappal.
Légy jóba egy kedves pappal!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: