Az ellenségtől:
Mi a francnak jöttél ide téged sosem bírtalak,
emlékszel, múlt vasárnap is épphogy ki nem nyírtalak?
Ha már itt vagy, legyél hasznos, tégy vizet a korsóba,
Aztán cserélj helyet velem, s feküdj a koporsóba!
Az özvegytől:
Drága párom, édes Vilmám látod ide jutottam,
azért mert az esküvőnkről százzal el nem futottam.
Ha elfutok, nem látom meg, hogy a farod milyen nagy,
és – mintha csak én lennék most – szexben totál hideg vagy.
Gyermekeitől:
Duci lányom, bunkó fiam, ti lennétek enyémek?
helyettetek inkább mennék eldobható edénynek.
Egyik dagadt, másik ökör, reám nézve nagy átok,
bár ha jobban rátok nézek, tényleg, tiszta anyátok!
Testvérétől:
Arany, édes Péter öcsém hogy vagy ilyen normális?
Házasságod, ma sem értem, miért nem inkább formális?
Miért kölcsönzöl fűnek-fának állandóan hitelre?
Űrhajót sem adnak oda azonnal elvitelre.
A gyászoló tömegtől:
Éles szemmel körbenézve alig kettőt ismerek
közületek. Úgyhogy tűnés! Vár reátok Kistelek!
A sok olcsó, fűnek látszó, állítólag virágot
vigyétek, és ne rontsátok köröttem e világot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: