Amióta kihúztak a terasz napos végébe,
nem hiszem, hogy bekerülök madzagnak a tévébe.
Naponta két-háromszor is alaposan megraknak.
Úgy esik ez rosszul nekem, mint lovak az abraknak.
Mindenféle időszeszély állandóan megvisel,
attól félek, hogy emiatt tüdőbaj vagy rák visz el.
Láttam néhány sorstársamat fájdalmasan meghalni,
haláluk rút, formai volt, és konkrétan tartalmi.
Megtépték és megszaggatták szélbűnözők rostjaik,
úgy szenvedtek, mint a széttört, s letaposott ostya itt.
Derűs napszakok is jönnek zord életem részeként,
néha kapok simogatást a megszáradt részekért.
Hogyha rosszul viselkedem, gyakran megcsipeszelnek,
Olyan, mint ha falon borsót vízszintesen reszelnek.
Éjszakánként azt álmodom, hogy fénylek, s világítok,
de reggelre rádöbbenek, én csak mindig szárítok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: