Tojásszonáta

– Apa éhes! – szólt Ilonka anyjának, ki a szalonka

tisztítását végzi éppen. Húst, azt nem kér semmiképpen,

és még hurkát sem, a májast. – Esetleg a déli hájast? –

kérdi anyja tündér lányát,de már csípné meg a kányát!,

mert gyermeke határozott,  Lonci kész rendelést hozott.

– Egysejtűt kér az apukám, olyat mit tegnap itt Budán

kirakatban vett ő észre, s mára tért csak ettől észre.

Megkívánta azon nyomban, emléke is vigalomban

találta őt. Éhségszomj lett. Minden vágya egy jó omlett.

– Máris meglesz! – szólt az anya, hol is van itt egy jó tanya,

ahol szép, friss tojást mérnek, érte sokat mégsem kérnek?

Azzal a kabátérr szaladt. – Heuréka! hiszen maradt

tegnap délről még vagy három – kap fejéhez, s mindenáron,

eltökélten hozza őket, csillapítsuk a bendőket.

Tojást üt fel, zsírt melegít,  édes drága lánya segít.

kavargatja, kevergeti. A szívét is melengeti

Ilonkának mozdulatja porcikáit mind áthatja.

– Kész lett a mű! – tálalhatunk? Dicséretet vállalhatunk.

– Mi a csuda, ez az omlett? – kérdi apa, hisz ez rom lett!

Még a szemét is bántotta. – Nem omlett ez, rántotta!

Így történt, hogy aznap este apa csak a sört kereste

társaságnak étel helyett. Nappaliban talált helyet,

lent aludt el éjszakára. – Elbúcsúzom én is mára –

Fent a lánya, felesége. Össze “omlett” elesége .