SÁRGA

Gerbera, rózsa és viola,

besárgult nikotin fiola,

festék, a kisszoba falára

csikó, minek nincs még felára.

Folyó, mi Kínának jelképe,

tenger, a folyónak „melléke”,

rigó, a reggeli füttyös hang,

láz, mitől a bensőd hosszan pang.

Villamos, többnyire csak nálunk,

tojásnak belseje imádunk,

Nap fénye éltető-keltető.

Beszarás, de magas hegytető!

„Tengernek alatti járója”,

diliház, betegek várója,

citromnak leve de savanyú,

paprika, sorsa mily sanyarú.

Jaffaszörp, szódával oly finom,

kerti törp, ha nem kék, nem bírom,

arany, csak lenne úgy öt kiló,

pisi, de ez ide nem való.

Taxi, mind New York-i kocsiján,

Pikachu,  gyerekek pociján,

Dinnye, ha mázlink van jó édes,

Tök, mi csak kaporral beszédes.

Faj, ami tényleg nem létezik,

Haj, mit a fodrászok fényezik,

póló, mit bogarak szeretnek,

búza, mit tavasszal elvetnek.

Irigység, irigység, irigység.

oly sárga, hogy nincs rá jó mentség.

beteges emberi természet,

soha nem viszi el enyészet.

HUNtesz Corporation

A System a lényeg! A FOLYAMAT!

Azonnal leszopom magamat,

ha ezt az egyet meg nem érted.

Felvételed ERRE kérted.

Mobilom fülemre nőve,

mintha csak be lennék lőve,

ide-oda cikázgatok,

talpasokkal cicázgatok.

Én vagyok a legfontosabb,

legnagyobb és legokosabb,

mindenre jól kiképeztek,

jobbról-balról fényképeztek.

Agysejtjeim jól átmosták

mind a hármat gépek fosták

ilyen zombi áltrendire

most sincs időm már semmire,

csak még három értekezlet

– hülye „beók” megérkeztek –

Mik is a legfontosabbak?

Tiszta háttér, fényes ablak,

aztán még a „nyílegyenes”

szar az áru, a kép vegyes,

Keveredik rossz a rosszal.

De mi győztünk! Épp orrhosszal…

Jaj, de édes, mily izgató

Én vagyok az igazgató!

Zsúrpubinak, hogyha hívnak,

mit sem számít, úgyis szívnak!

A rendszer kész, nem enged,

Nap nap után tartsd a segged

készenlétben, jó irányba

garantáltan nemcsak hátba,

valagadba rúgnak mindig

mindegy miért. – Ez itt fingik,

ez nem mosolyog rám újra,

ez nem köszön, rohadt kurva.

Jót csináltál? A te bajod,

elismerést, ha akarod

sem kapsz majd soha érte

Te kis balfék, nem megérte?

Helyette száz új feladat,

ja, és rögtön, egy perc alatt.

Egyszerűen rosszul működsz,

tévúton jársz sárga fű közt,

mi már nem lesz soha zöldebb.

A Föld sem lehet még „földebb”.

Igen vágysz a nem is leszre,

igát húzol, jó degeszre

tömött bankodnak a kártyája,

hétig sem tart, míg szemed hártyája

lehull a valós laposra.

Naponta „sárgállik” a posta.

Folyamatos félemlítés

sakkban tartás, felemlítés.

-Nem így a jó! Ja, és így sem!

Úgy gondoltam! De nem, mégsem!

Miért nem tudod megcsinálni,

Gondolatom kitalálni?

Hülye vagy!, de ne kimondva,

külsőd zilált, ruhád ronda,

állandóan megfelelnél,

száz parancsot áttelelnél.

Menekülnél innen folyvást

keresnél egy tisztább forrást,

ahol friss, jó „vizet” mérnek,

tripla árat mégsem kérnek

erejéért a munkádnak.

Á, dehogy, csak pofád nagy!

Nincs jó végszó, pozitív hang

az már frankó, ha a szívhang

nem hagy ki oly sokszor nappal.

Légy jóba egy kedves pappal!

Nincs már semmi bajunk, többé már nem tartozunk

vagy, ha mégis tartozunk,    Soha nem utalunk.

Nincs már semmi bajunk, többé már nem fizetünk,

vagy ha mégis fizetünk,    Lesz egy új füzetünk.

Nincs már semmi bajunk, holnaptól utcán lakunk,

vagy ha mégsem ott lakunk,    A csőben elvagyunk.

Nincs már semmi bajunk, holnaptól már munkánk sincs,

Vagy ha mégsem, akkor is,  Kincs ez a semmink nincs!

Az ellenségtől:

Mi a francnak jöttél ide téged sosem bírtalak,

emlékszel, múlt vasárnap is épphogy ki nem nyírtalak?

Ha már itt vagy, legyél hasznos, tégy vizet a korsóba,

Aztán cserélj helyet velem, s feküdj a koporsóba!

Az özvegytől:

Drága párom, édes Vilmám látod ide jutottam,

azért mert az esküvőnkről százzal el nem futottam.

Ha elfutok, nem látom meg, hogy a farod milyen nagy,

és – mintha csak én lennék most – szexben totál hideg vagy.

Gyermekeitől:

Duci lányom, bunkó fiam, ti lennétek enyémek?

helyettetek inkább mennék eldobható edénynek.

Egyik dagadt, másik ökör, reám nézve nagy átok,

bár ha jobban rátok nézek, tényleg, tiszta anyátok!

Testvérétől:

Arany, édes Péter öcsém hogy vagy ilyen normális?

Házasságod, ma sem értem, miért nem inkább formális?

Miért kölcsönzöl fűnek-fának állandóan hitelre?

Űrhajót sem adnak oda azonnal elvitelre.

A gyászoló tömegtől:

Éles szemmel körbenézve alig kettőt ismerek

közületek. Úgyhogy tűnés! Vár reátok Kistelek!

A sok olcsó, fűnek látszó, állítólag virágot

vigyétek, és ne rontsátok köröttem e világot!

Bogyó kutya, Sámi kutya, Lili kutya-putya

mind a három tavaly nyáron lett még ilyen “buta”.

Bogyó kutya, Sámi kutya, Lili kutyi-putyi,

mind a három idén nyáron még oly tutyi-mutyi.

Bogyó kutya játékos eb, folyton izeg-forog,

nincsen nála “játékosebb”, fakerékre morog.

Sámi kutya legfóbb főnök, őrzi feszt a házat,

tolvaj-rablót seggbe harap,  s árammal megrázat.

Lili kutya nőből lenne ő a Haza Anyja,

minden friss gazt tőből enne, kapun kirohanna.

Mind a három egyéniség, énünk ügyesebbje,

Aki “köztes személyiség”, legyen három, igen három

ilyen OKOS, lediplomált, német juhász ebje!

Gyomrom jelez, enne, kanalam már benne,

nagypoharas Danone kefír ugyan hova menne?

Első falat, lecsúsztatom. hideg selymes anyag,

nyelőcsövem tág és mohó, nem vagyok én hanyag!

Velőm rázó fanyar falat-hegyek esnek egyre lejjebb,

nem bírom még abbahagyni, “túleszek” picit legfeljebb.

Hasam labda, kezem ernyed, túl vagyok a csúcson,

abban bízom, az ágyamig valahogy el-csúszom

Feleségem megkérdezi – Vacsi holnap újra kefír?

Félájultan intek neki, aha, jöhet megint “befír”.

ORSIVERSI

Káposzta torzsája,  becézve torzsi

Bárhogy is  ragoznám,  „Imádlak” Orsi!

Zsemlének  morzsája,  ovisan morzsi.

Barátnak,  vendégnek  „Imádlak” Orsi!

Bőrünk horzsolása,  gyerkőcnek  horzsi,

Pőrén és  ruhában  „Imádlak” Orsi!

Komolyra váltva hát,  pont  Neked Orsolya

Ez csak egy kis adag  „SZERETETKORCSOLYA”.

oj. – 2012.06.29.

Alulírott, Fullgesundheit Zimmererné azzal a kéréssel fordulok  T. Önkormányzathoz, hogy részemre – ha lehet, sürgősen –

szíveskedjen a maximális összegű temetési segély megítélni, és azt a temetkezési vállalkozónak folyósítani.

Indokaim a következők:

Tegnap a déli órákban, szokásos sétám közben, figyelmetlenül mentem át a Károly körúton, és az arra haladó 47-es villamos elgázolt. Sérüléseim olyan súlyosnak bizonyultak, hogy a helyszínen életemet vesztettem.

Halálom utáni azonnali kiadásaim közül csak néhányat említenék, a teljesség igénye nélkül:

– 5.000 a villamosvezetőnek a nagy ijedtségre,

– 2.500 a BKV baleseti ellenőrének, hogy áramtalanítson végre,

– 2.000 a kiérkező mentőorvosnak az állítólag 2 %-os eséllyel bíró újraélesztésért, ami nem sikerült. Eredetileg ő 10 %-os esélyt és 10.000-et mondott, de lealkudtam,

– 1.000-et a mentőápolónak ugyanezért, hogy közben tartsa a fejemet,

– 3.000 a kiérkező baleseti helyszínelőknek, hogy tartsák halott testemtől távol a bámészkodókat,

– 25-ször 1.000-et a helyszínen bámészkodóknak, hogy tartsák tőlem távol a kiérkező baleseti helyszínelőket,

– 2-szer 5.000 a hullaszállítóknak,

– 2-szer 5.000 a hullaszállítóknak, hogy adják vissza a nagyanyámtól örökölt nyakláncot és a karikagyűrűmet,

– 3.000 a körházban mellettem fekvő vízihullának, hogy ne az én véremet szívja,

– 7.000 a boncorvosnak, hogy altatással boncoljon,

– 3.000 a klímaszerelőnek, hogy kapcsolja hidegebbre a hullahűtő-rendszert, az erős hullaszag miatt, stb, stb, stb.

Beláthatja a T. Önkormányzat, hogy előre nem tervezett halálom igen súlyos anyagi terhet jelentett számomra, és akkor nem beszéltem még a temetésemről. Tiszta szerencse, hogy egyáltalán abban a nehéz helyzetben volt nálam elegendő mennyiségű és megfelelő címletű készpénz, melyet ráadásul mindenki másnál hamarabb sikerült a itkos zsebemben megtalálnom.

Fentiekre tekintettel kérem gyors és méltányos döntésüket azzal, hogy eszük ágába ne jusson 500.000 forint alatti összegben gondolkodni.

Kérem továbbá, hogy holnap is tartsanak nyitva, mivel ejtőernyős tandemugráson veszek részt, és rossz előérzeteim vannak.

Mit lehessen tudni ezek után?

Tisztelettel és köszönettel:

Fullgesundheit Zimmererné,

állandó: 666, Bp. Pokoltornác u. 99.

ideigl:  János Kórház, Kórbonctan 3/12-es tepsi

Valamire való becsinált leves konkrét élményanyaggal kezdődik. A dolog lényege, hogy a leendő szakács feltétlenül hatótávon kívül legyen a wécétől, miközben határozottan erős altesti ingerei sorjáznak egymásutánban. Szaporodó léptei, görnyedő testtartása és a cél közeledése már már reményt keltően hatna, de győz a természet, és még az áhított fajansz maga alá gyűrése előtt rendesen összeszarja magát.

Becsinál az istenadta!

Ez az alapvető tapasztalás serkenti a felkent ízmestert az ellenirányú cselekvésre, magyarul, ha rosszkor és hamarabb jött ki, hátha bemehet jókor és időben.

A jó becsinált leveshez bármilyen hús megfelel,aminek a neve “tyúk”-ra végződik és annak apróléka. Ilyenek a fiatal tyúk, /csirke/ akendermagos tyúk, a tanyasi tyúk és a gyöngytyúk. A hattyúk azért nem jó, mert az már sokan van.

Megfogjuk a sok aprólékot és vízbe tesszük.  Rakunk még bele többféle leveskockát az autentikus feeling kedvéért, úgymint zöldség- , tyúkhús-, marhahús-, füstölt ízű kockákat, majd elkezdjük forralni. Valódi csirkemáj, zöldségek, egyéb balgaságok nem kellenek bele, elég lesz ezekről egy montírozott fotó, amit apró darabokra vágva hozzáadhatunk. Hiába, az ízek celebje készül itt éppen…

Sózni nem kell, mert már baromi sós a sok kockától.

Ha jól összeforrt, szinte kész is. Már csak egy van hátra, hozzáadjuk a jól elkevert fél kiló portlandcementet. Hűlni hagyjuk, kicsit kössön.

Ha kihűlt, és még kenhető állapotú, keresünk házunk falán . más háza is jó, de akkor karitatív üzemmódban működünk – egy, legalább ujjnyi rést, hol besüvít a szél, vagy csak sima dilatáció, és a masszával jól BECSINÁLJUK azt a rohadt lyukat. Ha még ezután is maradt  a levesből, újabb hézagok után nézünk, ha nincs ilyen ellenségeinket kínáljuk vele. Élettani hatása rendkívül kedvező a gyomor- és bélműködésre, előbb megköt kicsit az érkezési ponton, fél óra múlva viszont garantálta mini nukleáris robbanást okoz gyanútlan fogyasztójának.

Aki aztán az elementáris katarzistól vezérelve egyszer szintén készít egy becsinált levest.

Na, akkor legyünk minél messzebb tőle…

Igen, utazni fogunk. Budapest-Brassó, tour-retour, nagyjából 19.500 forint. Ez rögtön az első legfontosabb hozzávaló.

Brassóba érvén . romániai város kb. 800 km.re – azonnal éhesek leszünk. Mivel a vonaton terv szerint és szánt szándékkal kiraboltak minket, egy kanyink sincs, legfeljebb zsebünkben némi apró maradt. Ha találunk bármit, amit ezért az apróért adnak és húsos étel, no az a brassói apró-pecsenye.